Az éjszakai fényképezés titkai

2011-10-18

Amikor a nap pályája végén aláhanyatlik, az égbolt percről percre változtatja színeit, és az alkonyat égi vászna káprázatos színekkel telik meg. Az utcai fények sorra gyúlnak fel és adnak új világosságot az éjszaka világának, amely egy teljesen új birodalom. Vajon milyen fényképészeti tudás szükséges ezeknek a mesés éjszakai pillanatoknak a megörökítéséhez? Az alábbiakban te is elsajátíthatsz pár profi fogást.

Apr 06, 2010

Mi a különbség az éjszakai és a nappali fotózás között? Amikor fényképezőgépünkkel belevetjük magunkat az éjszakába, leggyakrabban az itt-ott felbukkanó fényjátékokat próbáljuk lencsevégre kapni. Sajnos azonban a végeredmény várható módon, sokszor nem olyan tündöklő, mint a megörökítendő jelenség. A nappali, erős fényviszonyok melletti fényképezéssel szemben a sötétben több láthatatlan akadályt is le kell küzdenünk, hogy jól sikerült éjszakai fényképek készüljenek.

Meg kell tanulnunk kezelni a háttérben derengő fényt, a megvilágított és megvilágítatlan területek közötti éles kontrasztot, a hosszú expozíciós időt, a képzajt, sőt, a minden irányból beszűrődő, száz színben játszó nem kívánatos fényforrásokat és az életlen, bemozduló témákat is. Bizony, bizony rengeteg próbát kell kiállnunk, hogy elnyerjük a tökéletes éjszakai fotó jutalmát. Azonban minden csak akarat kérdése. Sőt, ahelyett, hogy akadályként tekintenénk ezekre a tényezőkre, inkább lássuk meg bennük a kínálkozó lehetőséget. Segítségükkel valóban egyedi hangulatú, páratlan éjszakai fényképeket készíthetünk. Lássuk hát, milyen tanácsokkal látnak el minket az éjszakai fotózásra specializálódott „Night View” klub tagjai.

A cikkeket a "www.nightview.co.kr” oldal szolgáltatta.

Asztrofotográfia

Kép és szöveg: Dzsehong Csung (nick: pimpman)

Az asztrofotográfia (csillagászati fényképezés) a fényképészet egy külön szakága, de tulajdonképpen tekinthetjük ezt is az éjszakai fotózás egyik válfajának, hiszen a legtöbb ilyen kép éjszaka készül. Léteznek nappali asztrofotográfiai képek is, amelyek témája például a hajnali nap vagy hold. Az asztrofotográfia két fő típusa az álló- illetve a vezetett kamerás fényképezés.

A vezetett kamerás módszer lényegében azt jelenti, hogy a kamera hosszú expozíciós idővel követ egy égi jelenséget (csillaghalmazt, csillagködöt, bolygót Messier-objektumot). Ez a piggyback fényképezési módszer. Csillagászati fénykép elkészítéséhez használhatunk távcsőre illesztett fényképezőgépet is (közvetett módszer) vagy kézi fényképezőgép helyett alkalmazhatunk ekvatoriális állványú illetve csillagászati távcsövet is. A vezetett csillagászati fényképészet a széles közönség számára kevéssé ismert szakterület. Koncentráljunk ezért inkább az állókamerás módszerre.

Az állókamerás módszernél a fényképezőgépet egy állványra rögzítjük, és onnan készítjük a fotókat. Állókamerás módszerrel fix fókuszos vagy csíkhúzós asztrofotók készíthetőek. A Föld forgása miatt mi úgy látjuk, hogy a csillagok mozognak az égen. Mivel a Föld egy nap alatt 360 fokot forog, 1 óra alatt 15 fokot mozdul el. Ha felnézünk az égre, ezért látjuk, hogy a csillagok 15 fokot haladnak egy óra alatt a Föld forgásával ellentétes irányban. A fix fókuszos módszer rövid expozíciós idejével a csillag egy pontként és nem fénycsóvaként jelenik meg a képen. Ez a módszer javasolt több csillag vagy csillagkép fotózásához, illetve bizonyos mértékig a Tejútról is készíthetünk így képet.

35 mm-es filmmel működő, 50 mm-es alapobjektívvel felszerelt fényképezőgéppel, 15 másodperces expozíciós idővel készíthetünk képet egy csillagról (0 fokos deklinációval). Minél szélesebb az objektív, annál nagyobb a látószög, és ennek megfelelően hosszabb expozíciós idő szükséges. A nagyobb teleobjektíveknél szűkebb a látószög, ezért rövidebb expozíciós értéket kell beállítani.

A csíkhúzós technika hosszú expozíciós időt használ, így a képen a csillag fénycsóvát húz. Csíkhúzós fotóknál érdemes tájrészletet is hagyni a képben, például épületeket vagy hegyeket a háttérben, hogy ne csak a csillagok csóvája látszódjon. A fénykép minősége függ még a csillag útjától, sebességétől és egyéb tényezőktől is. Az északi félgömbön a csillagok az óramutató járásával ellentétesen, keletről nyugatra haladnak, a forgás középpontjában pedig a Sarkcsillag áll. Minél közelebb helyezkedik el egy csillag a Sarkcsillaghoz, forgása annál lassabbnak tűnik. A forgás sebessége a Sarkcsillagtól távolodva nő. Asztrofotó készítése közben érdekes ismeretekre tehetünk szert a csillagképekkel és az éjszakai égbolt megfigyelésével kapcsolatban. A csíkhúzós módszer látványos képeket eredményez üstökösök és meteorok (hulló csillagok) fotózásánál.

1. Fényképkészítés típusa: csíkhúzós módszer
Dátum: 2008. január 31.
Helyszín: Szöul Daehakro, Naksan Park
Időpont: 20:20-tól 22:40-ig
(Teljes expozíciós idő: 2 óra, 20 perc)
Objektív: Pentax SMC DA FISHEYE 10-17
Képek száma: 254 kép, 30 másodperces időközzel (Photoshop kompozit kép)
Kellékek: állvány és time lapse felvételkészítő

2. Fényképkészítés típusa: csíkhúzós módszer
Dátum: 2008. február 2.
Helyszín: Koresco lakóház (Csiakszan lépcsőház) teteje, Hoengseong-gun, Gangwon-do
Időpont: 21:17-tól 23:23-ig (Teljes expozíciós idő: 2 óra, 6 perc)
Objektív: Pentax SMC DA FISHEYE 10-17
Képek száma: 228 kép, 30 másodperces időközzel (Photoshop kompozit kép)
Kellékek: állvány és time lapse felvételkészítő
A képen az égbolton áthaladó Nemzetközi Űrállomás (ISS) látható.

3. Fényképkészítés típusa: fix fókuszos módszer
Dátum: 2008. május 5.
Helyszín: Anmyondo, Taean
Objektív: Pentax SMC DA FISHEYE 10-17
Kellékek: állvány
Még soha nem láttam ilyen gyönyörűen és tisztán a Tejutat.

A fenti fényképek 35 mm-es filmet dolgozó kamerával készültek. Természetesen az objektív típusa, az ISO értékek és egyéb tényezők módosíthatják a végeredményt. Hegyvidéken, nagyvárosoktól távol, tengerparton vagy sivatagban sokkal kisebb fényszennyezettséggel lehet számolni, mint a városokban.

A Szöulhoz hasonló városokban, ahol nagy a fényszennyezettség csak bizonyos korlátok között lehet alkalmazni a fix fókuszos módszert. A csillagképeket vagy a Tejutat nehezen lehet lencsevégre kapni mert a nagyvárosokban ritkán láthatóak tisztán a csillagok. A holdról vagy a napról hagyományos filmet használó fényképezőgéppel is készíthetünk csíkhúzós képeket. A fényszennyezettség miatt csillagokról már nehezebb ilyen fotókat lőni.

Hagyományos film esetén a képeket elő kell hívni és ki kell nyomtatni vagy be kell szkennelni a filmet. A fotólaborok gyakran nem nyomtatják ki vagy szkennelik be ezeket a képeket, mert azt hiszik, hogy nincsen semmi a filmen. Ilyen esetben érdemes az előhívás előtt szólni, hogy a film asztrofotókat tartalmaz.

Digitális tükörreflexes fényképezőgéppel (DSLR) megfelelő időközökkel több képet is készíthetünk egy csillagról. A képeket ezután egyesíteni lehet (kompozit kép), hogy láthatóvá váljon a csillag által leírt égi út.
Először használj széles látószögű objektívet, fogj be több csillagot is és alkoss a háttérben meghúzódó tájjal harmonizáló kompozíciót. A rekeszértékhez használj 30-60 másodperces záridőt a megfelelő tartományban, hogy ne legyen túlexponált a kép. Készítsd el a képeket sorozatban, a szükséges időtartam alatt. A fényképezőgépen manuális üzemmódot, manuális élességbeállítást (végtelen) használj, kapcsold ki a zajszűrést, válassz alacsony ISO értéket és állítsd be egyéni igényeknek megfelelően a fehéregyensúlyt. A képek készítéséhez használj állványt és távkioldó kábelt vagy time lapse felvételkészítőt. Fotózás előtt töltsd fel teljesen az akkumulátort.

A kész képeket töltsd le a digitális fényképezőgépről (DSLR) Photoshopba, és egyesítsd a rétegeket. Válaszd ki az először készített képet, majd nyisd meg rá egyenként, helyes sorrendben a többi képet úgy, hogy pontosan fedjék egymást. Ha két képet egymásra helyezel, egy új réteg jön létre a réteg palettán, tehát innentől már két réteget látsz. A réteg palettán keresd meg a kis fehér ablakot. Itt tudod egyesíteni a rétegeket. Válaszd ki az egyesítés típusát a két felső és az alattuk lévő rétegekhez is. Válaszd ki a középen található „Lighten” (világosítás) funkciót. A „Lighten” funkció kiemeli a rétegek világosabb részeit, így a csillagcsóvák nem fedik egymást, hanem valódi formájukat mutatják. Ahogy folytatod ezt a műveletet a többi réteggel is, úgy válnak egyre tisztábbá a csóvák, és végül egyetlen képen rajzolódnak ki.

Fotó tipp: Télen a kamera optikája befagyhat vagy harmat csapódhat le rá. Burkold be az optikát melegítő csomaggal, hogy megvédd a hidegtől.

Fantasztikus fesztivál az éjszakában - Tűzijátékok

Kép és szöveg: Dzsungde Kim (nick: danny)

A tűzijátékok fényképezéséhez alapesetben egy hosszú expozíciós (bulb) móddal rendelkező digitális tükörreflexes fényképezőgép, zoom objektív, állvány, távkioldó kábel és egy fekete kartonlap vagy sapka. Mivel előre nem lehet tudni, hol fog robbanni a tűzijáték rakétája, érdemes fix gyújtótávolságú objektív helyett széles látószögűt használni, ami nagyobb teret enged a kompozíció igazítására. A széles látószögű objektív azért elengedhetetlen, különösen, ha közelről készítjük a képeket, mert a rakéták a vártnál magasabban vagy nagyobb kiterjedésben is robbanhatnak. A zoom objektívvel határozzuk meg a kompozíció kívánt szögét. Miután a szöget beállítottuk átválthatunk a fix gyújtótávolságú objektívre, hogy tisztábban lássuk a témát.

A rakéták általában öt másodperccel a kilövés után robbannak. A legjobb eredményt F8 és F16 közötti rekeszértékkel, valamint 100 és 200 közötti ISO beállítással kaphatjuk.

Több robbanás megörökítéséhez állítsuk hosszú expozíciós (bulb) módba a fényképezőgépet, nyissuk ki a zárat és takarjuk el az objektívet egy fekete kartonlappal vagy egy sapkával. Tegyük szabaddá az objektívet a robbanás pillanatában. Ha megismételjük ezt a letakarást és felfedést, több robbanást is felvehetünk egyetlen képre. A letakaráshoz ne használjuk a lencsevédőt, mert a felhelyezése elmozdíthatja a fényképezőgépet, ami homályos hátteret eredményezhet. A távkioldó kábel is elengedhetetlen a bulb funkció alkalmazásakor, mert így tudjuk kiküszöbölni a fényképezőgép bemozdulását.

Mivel az AF (autofókusz) nem biztos, hogy képes befogni a tűzijátékot, érdemes MF (manuális fókusz) beállítással megadni az élességet. Mivel a tűzijáték robbanásának a helye rakétánként eltérő lehet, manuális fókusznál érdemes nagyobb mélységélességhez alacsonyabb rekeszértéket rendelni. A fehéregyensúlyhoz (WB) használhatsz automata beállítást, de izzólámpás (tungsten) vagy manuális fehéregyensúly-beállítással, illetve a Kelvin (K) érték kézi megadásával szebb, kékebb hátteret kaphatsz.

1. Fotó tipp: A tűzijáték elején tisztább képeket lehet készíteni, mert később a felhalmozódó füst rontja a láthatóságot.

2. Fotó tipp: Szebb lesz a kompozíció, ha nem csak a tűzijátékot veszed bele, hanem a város háttérben meghúzódó körvonalait is. Ehhez először ellenőrizd a háttér expozícióját. Ezután készíts képet hosszú expozíciós (bulb) módban. A megfelelő expozíció elérése után fedd le az optikát a kartonnal. A kartont a robbanás pillanatában vedd le újra az optikáról, hogy a tűzijáték és a város is benne legyen a képben.

Az éjszakai fényképészet titkai -közlekedési csomópontok

Kép és szöveg: Dzsungde Kim (nick: danny)

Az esti közlekedési csomópontokat az autók fényszórócsóvái és a város fényei teszik igazán izgalmas témává. Használjunk széleslátószögű vagy akár halszemoptikát, hogy az egész csomópont ráférjen a képre. Természetesen a látószög és a kompozíció mindig az adott téma függvényében változik majd. A kompozíció méreteit mindig a fotós szabja meg, és sokan egyszerűen alapoptikát használnak. A szép fénycsóvákat megörökítő, ütős képekhez hosszabb záridőt kell beállítani. Ehhez nem kell feltétlenül nagyobb érzékenységet adni az éjszakai fotóknál. A 100 ISO körüli érték elegendő. Általában a záridőt több mint 15 másodperces értékre kell beállítani ahhoz, hogy szép rajzolatú fénycsóvát kapjunk. A záridőhöz arányosan kell beállítani a rekeszértéket is. Az ilyen képeket leggyakrabban F8 és F16 közötti vagy annál magasabb blendeértékkel készítik. Szükség esetén a zársebesség növelhető semleges (ND) szűrővel. Az éjszakai fényképészet szerelmesei számára a naplemente előtti és utáni fél-fél óra a „mágikus óra” a legkedveltebb időpont a fotózásra. Ez az időpont valóban vonzó hiszen a naplementét és az esti tájat is fotózhatjuk. A közlekedési csomópontokat azonban nem csak a mágikus órában érdemes felkeresni. A mágikus óra idején több a színjáték, de szerintem a csomópontokhoz jobb a későbbi időpont, amikor sötétebb van. A járművek fehér fényszóróit és vörös hátsó lámpáit sokkal jobban kiemeli egy sötét háttér. A kép készítésekor szeretem a záridő felét autofókusszal használni, majd a másik felében átváltok manuális fókuszra. A szebb éjszakai jelenet és a jobb képminőség eléréséhez, ha csak lehet, használj távkioldó kábelt, automata helyett állítsd be a fehéregyensúlyt manuálisan, vagy add meg a Kelvin (K) értéket. 1. Fotó tipp: Állítsd be a fehéregyensúlyt manuálisan miközben a közlekedési csomópont közepén tartod az élességet. A fehéregyensúly beállításához több segédeszközt is felhasználhatsz. Én leggyakrabban a fehéregyensúly korongot alkalmazom, amikor éjszakai csomópontokat fényképezek. 2. Fotó tipp: A kép hangulata a záridőnek megfelelően változik. Neked kell eldöntened, hogy mennyit szeretnél felvenni a járművek fénycsóvájából. Hosszabb záridő mellett az út tele lesz fénycsóvákkal, míg rövidebb záridővel csak pár csík lesz. Hasonlítsd össze a különböző záridővel készült képeket, hogy el tudd döntenim, melyiket válaszd a kívánt hatáshoz.

A szöuli városkép új látványossága Hangang éjjel

Kép és szöveg: Jongmin Lí (nick: mutro)

A legtöbb Hangangról készült éjszakai fotón szerepelnek a városrész hídjai. Vibrálóan élénk égszíneket kaphatunk el, ha közvetlenül naplemente előtt vagy után készítünk képet. A látási viszonyok, amelyek nagyban befolyásolják a kapott képet, az időjárás függvényében változnak, ezért érdemes figyelemmel kísérni, hogy mire számíthatunk az adott helyszínen. A fenti kép készítésekor az ég még nagyon világos volt, ezért kifejezetten rövid záridőre volt szükség. A rövid záridő miatt a képen nem jelentek volna meg a Banghwa hídon áthaladó autók fénycsóvái, ezért a záridőt ISO 100-ról 50-re csökkentettem, hogy kirajzolódjanak a fénycsíkok is. Mindemellett kisebb, F13 körüli rekeszértéket használtam, hogy a képbe bekerüljenek a távoli hegyek is. A fényképezőgépet Clear módba állítottam, hogy erősebb színek jelenjenek meg a képen.

Banghwa híd
1. Helyszín: Hegyoldal közepe, ahonnan tiszta rálátás nyílt a Banghwa híd északi hídfőjére.
2. Dátum és időpont: 2008. február 16. 18:30 körül, közvetlenül naplemente után.
3. Beállítások: 135 mm F2.0 Fénymérés: Multi-expó: F13 Záridő: 10 mp ISO: 50 Mód: Clear

Ha az alkonyattól a teljes sötétség beálltáig eltelő időszakaszban készítesz fényképet, javasolt az izzólámpás (tungsten) beállítás használata, mert ilyenkor fellelhető még némi kékes árnyalat az égen. Az éjszakai fotózásokhoz én leggyakrabban izzólámpás (tungsten) beállítást használok a tiszta, kékes színhatás elérése végett, vagy manuálisan adom meg a Kelvin értéket, vagy automata fehéregyensúlyt alkalmazok, ami manapság már a kamerák megnövekedett teljesítménye miatt elfogadható fehéregyensúlyt eredményez. Élességállításnál az 1/3 és 1/2 közé eső középtónusos pontra fókuszálok (ha egy témában nincsen középtónus, akkor egy olyan pontra fókuszálok, amely a keresőben félig árnyékban, félig pedig világításban van). Ezzel a módszerrel megfelelő expozíciót biztosítok a mélységélességhez és tiszta képet készítek.

Sungsan híd
1. Helyszín: a Sungsan híd északi hídfőjének közelében
2. Dátum és időpont: 2008. március 8. 19:00 körül, naplemente után.
3. Beállítások: 50 mm F1.4 Fénymérés: Multi-expó: F11 Záridő: 8 mp ISO: 100 Mód: Izzólámpa (tungsten)


Amikor a fények is kivirágzanak Cseresznyefa-virágzás éjszakai fényképeken

Kép és szöveg: Hönguk Szon (nick: Sonddadadak~)

MF 50 mm F1.4S Expozíciós mód: M / Rekesz: F8 / Záridő: 10 mp / ISO: 100 / Fehéregyensúly: Kelvin: 2780 / RAW fájl formátum / sRGB

A cseresznyevirágzás éjszakai fotózásában az a legnagyobb nehézség, hogy a téma általában folyamatosan imbolyog a szélben. Ha ilyenkor hosszú expozíciós időt használunk, akkor előfordulhat, hogy az ágak végei elmosódnak a képen, míg a többi rész tisztán látható. Ezt az ISO növelésével vagy gyorsabb záridő melletti nagyobb rekesznyitással lehet kiküszöbölni.

Azonban ha a teljes virágzó ágat a tövétől a végéig élesen szeretnénk viszontlátni a képen, akkor a nagyobb mélységélességhez kis rekesznyílással kell dolgoznunk. Ennek megfelelően hosszabb záridőt kell megadnunk. Természetesen a mélységélesség megnő, ha széleslátószögű objektívet használunk. Ha teleobjektív helyett széles látószögű objektívet használsz, akkor a kívánt nagy mélységélességet alacsony rekeszértékkel is elérheted. A rekeszérték, a záridő és az ISO beállítás persze attól függően változik, hogy a fotós mire fókuszál. Én a jó képminőséghez 100-as ISO-t, a megfelelő mélységélességhez pedig F8 és 16 közötti rekeszértéket és 10-15 másodperc közötti záridőt használok. A beállításokon túl a hosszú expozíciós idő miatt kellő türelemre is szükség lesz, hogy kivárjuk azt a szélcsendes időszakot, amikor az ágak nem mozognak. A koreai Cseresznyevirág Fesztivál idején a virágzó fákat a legtöbb helyen direkt fénnyel világítják meg, ezért óvatosnak kell lennünk, nehogy egy fehér „lyuk” kerüljön a képre a túlexponált virágok miatt. Ha a megvilágítás színe folyamatosan változik, készítsünk több képet, hogy kihasználjuk a különböző színhatásokat és hangulatokat.

Automatikus fehéregyensúly-beállítással elképzelhető, hogy nem leszünk elégedettek a képekkel, mert mindegyik képnek kicsit más színe lesz, még akkor is, ha a többi beállítás változatlan marad. A legjobb megoldás, ha manuálisan adjuk meg Kelvinben a színhőmérsékletet fényképezés előtt.

AAF 180 mm F2.8D ED / Expozíciós mód: M / Rekesz: 11 / Záridő: 15 mp / ISO: 100/
Fehéregyensúly: Kelvin: 2500 / RAW fájl formátum / sRGB

Beltéri fénycsóvafotók - Ingamozgás

Kép és szöveg: Hönguk Szon (nick: Sonddadadak~)

MF 50 mm F1.4S Expozíciós mód: M / Rekesz: 16 / Záridő: 246 mp / ISO: 100/
Fehéregyensúly: Kelvin: 3130 / RAW fájl formátum / sRGB

Egy ingamozgást végző fénypont geometrikus pályájának megörökítése nagyon izgalmas feladat. Szükségünk lesz egy zsinórra és egy apró zseblámpára (egy apró, egyetlen izzót használó lámpa az ideális, mivel a lámpa adja az inga súlyát), továbbá fényképezőgépre, állványra és távkioldó kábelre. Kössünk egy 1-1,5 méteres zsinórt a zseblámpára, a zsinór másik végét pedig rögzítsük a plafonra. Az állványt állítsuk minél alacsonyabbra, majd lőjük be a szöget úgyhogy az objektív a plafon felé nézzen. A keresőben ellenőrizzük, hogy megfelelő-e a fényképezőgép látószöge. Szükség esetén módosítunk a fényképezőgép állásán. Fogjuk be a súlyt a kereső közepén, és az élességet állítsuk be a súly végére. Állítsuk a fényképezőgépet MF (manuális fókusz) pozícióba. A záridőt állítsuk hosszú expozícióra (bulb). Ne felejtsük el, hogy minél jobban kinyitjuk a rekeszt, annál vastagabb lesz a vonal. Ez fordítva is igaz: minél kisebb a rekesz, annál vékonyabban jelenik meg a vonal a képen. Azt javaslom, hogy törekedjünk a keskenyebb vonalra, és állítsuk kisebbre a rekeszt, mivel a vonalak közötti távolság egyre csökken, ahogy a súly a középpont felé tart. A képeket készítsd RAW fájl formátumban, majd módosítsd a fény színét RAW korrekciós programmal a látványosabb eredmény érdekében.

AF-S 17-35 mm F2.8D ED / Expozíciós mód: M / Rekesz: 16 / Záridő: 340 mp / ISO: 100 / Fehéregyensúly: Kelvin: 3130 / RAW fájl formátum / sRGB

Csatlakoztasd a távkioldó kábelt, majd kapcsold le a lámpákat, hogy teljesen sötét legyen, és kapcsold fel a zseblámpát (az inga súlyát). Ha csak egyszerűen oldalra húzod a súlyt és elengeded, a lámpa egy síkban fog csak mozogni. Próbáld meg a súlyt úgy meglökni, hogy az egy kört írjon le a levegőben. Így érhető el a képen látható forma. Ha megtaláltad a neked megfelelő méretű körmozgást, nyomd le a távkioldót, és kezdd el a felvételt. 16-os rekeszérték mellett körülbelül 3 és 6 perc közötti expozíciós időre lesz szükség. A pontos expozíciót a súly ingamozgása alapján határozd meg. Készülj fel rá, hogy az ideális képhez esetleg több kevésbé sikeres próbálkozáson keresztül fogsz eljutni. De ne add fel. Próbálkozz és végül sikerrel fogsz járni.

A néma éjszakát áthasító fénycsóva

Kép és szöveg: Minszök Szon (nick: hooligan)

Cím: Helyszín: Jianjae, Hamyang-gun ISO100, F8, 30 sec

Az éjszakai fényképezés egyik fő attrakciója a hegyi úton haladó jármű fényei által húzott csóva minden mesterséges megvilágítás nélküli megörökítése. Különösen érdekfeszítő lehet ez, ha az út kanyargós vagy lejtős. Azt a dinamizmust, amit az éjjeli képbe belehasító csóva látványa ad talán nem is lehet más éjszakai fotón megteremteni. A kivilágítatlan hegyi utakon az autósok általában lassan vezetnek. A digitális tükörreflexes fényképezőgépek AV, TV és M módokban általában maximum 30 másodperces záridőt engedélyeznek, ezért a hosszú expozíciós (bulb) módot és távkioldó kábelt kell használnunk, hogy biztosítsuk a megszakítás nélküli fénycsóva eléréséhez szükséges, több mint 30 másodperces záridőt. Ha nem csak fénycsóva részleteket szeretnénk látni a képen, hanem fénycsóva teljes útját, akkor teleobjektív helyett inkább széles látószögű optikát válasszunk. Az ultra széles látószögű, tehát 20 mm alatti objektívek sokkal szélesebb és tisztábban kirajzolódó fénycsóvákat adnak. Fehéregyensúlyhoz legjobb az izzólámpás vagy fénycsöves beállítás. A fehér fénycsík és a koromsötét éjszakai égbolt kontrasztja azonnal magával ragadja a tekintetet. Figyeljünk arra is, hogy a fénycsóva színe annál fehérebb, minél alacsonyabb a színhőmérséklet. Próbáljuk ki, milyen, ha a fehéregyensúlyhoz izzólámpás vagy fénycsöves beállítást adunk meg. Játszhatunk még tovább is a színhőmérséklettel, hogy megtapasztaljuk, milyen eredményt adnak a különböző beállítások. Az expozíciót tekintve érdemes némileg alulexponálni a képet. A helyszíntől függően előfordulhat, hogy a háttér sötétebbé tételével kell kiemelni a fénycsóvákat, hogy ezzel dinamikusabbá tegyük a sötét ég alatt suhanó kocsit. Ehhez meg kell tanulni, hogyan lehet kiemelni a háttérből a fénycsóvákat 1 vagy 2 stoppal sötétebb expozíció kompenzálással az optimális expozíciós értékek használata helyett. Tekintettel a téma jellegére nagy segítség lehet, ha pár barátunk is elkísér minket, és nem egyedül próbáljuk ezt a képet összehozni. Késő éjjel nem túl nagy a forgalom a hegyi utakon, ezért néha a legegyszerűbb, ha a saját autónkat használjuk a képhez. Kérjük meg a velünk tartó barátainkat, hogy nyomják le a távkioldó kábelt, miközben mi az autóval elhaladunk az úton. Előzetesen ellenőrizzük a leírt pályát a kompozícióban. Nem egyszerű feladat megtalálni a tökéletes kompozíciót teljes sötétségben, ha csak a megérzéseinkre hagyatkozunk. Menjünk ki esetleg a helyszínre naplemente előtt, hogy felmérjük, milyen pályát írhatnak le a járművek, és próbáljuk meg előre meghatározni, hogy és honnan érdemes fényképezni a fénycsóvákat.

Cím: Egy csendes hely: Az országút Nonsan és Wanju között
ISO100, F8, 221 sec

Az éjjeli városkép csúcspontjai - Épületek

Kép és szöveg: Jui-dzsong Csoi (nick: hongdangmu)

M mód / ISO: 100/F8 6s / Fehéregyensúly: Kelvin / sRGB jpeg fájl formátum / Kompenzáció: 8211 / Élesítés és színegyensúly módosítás Photoshopban

Az éjszakai fotózás egyik legnagyobb élménye a ragyogó városi fények fényképezése. Megfelelő időjárási körülmények mellett, amikor esetleg még egy pár felhő is átúszik a fényárban tündöklő város egén, bárhol találhatunk témát: az éjjeli városban, a közeli folyóparton vagy az imbolygó fényekkel megvilágított utcákon. De rossz időben sem érdemes otthon hagyni a fényképezőgépet és az állványt. Legyünk mindig felkészültek, semmint, hogy egy elszalasztott lehetőség miatt kelljen keseregnünk. Persze nem egyszerű feladat jó képeket készíteni a szöuli épületekről éjszaka. Fel lehet sétálni a közeli hegyoldalakra, de vannak olyan, még fel nem fedezett témák, egyedi, izgalmas kompozíciók amikre csak a magas épületek háztetőiről nyílik rálátás. A háztetőre való feljutáshoz előzetesen mindig kérjünk engedélyt az épület tulajdonosától. Általában a legalacsonyabb ISO-t kell használni F8 és 13 közötti rekeszértékkel. Ha kivilágított épületet fotózunk 2-6 másodperces záridő helyett állítsunk be 8-13 másodperces értéket. A fényképezőgép bemozdulása ellen mindig használjunk távkioldó kábelt és tükörfelcsapást a tükör okozta vibráció kiküszöbölésére. A tiszta és éles fényhatások visszaadása érdekében a Clear módot használom a fényképezőgépen. Gyakran használok halszemoptikát extrém látószöge és egyedi tulajdonságai és hatásai miatt. Ha a téma túl közel van hozzám és nincs már hova hátrálni, nagy segítség a halszemoptika, hogy kompromisszumok nélkül be tudjam illeszteni a témát a képbe. Nagyon hasznosnak tartom ezt az objektívet. Vannak, akik a torzítás miatt nem szeretik a halszemet, de nekem éppen, hogy tetszik ez a hatás. Az egyik nagy előnye, hogy átalakíthatom velük azokat a témákat, amelyeket a halszemoptikán kívül más objektívvel nem tudnék lefényképezni. Ahogyan az a fenti képen is látható az optika másik nagy előnye, hogy a magas épületeket és a több elemből álló témákat is egyetlen képbe tudom foglalni. A kellően kivilágított épületek fotózásánál nincs szükség hosszú expozíciós időre. Mivel ennél a képnél eléggé sötét volt az éjszaka, hosszabb záridőt használtam, hogy egy kicsit világosabbá tegyem az égboltot.